A nevem Viktória, 13 éves vagyok. Ezzennel leesett gondolom,hogy lány. Szőke haj, zöld szem. Pest megyében lakok,települést nem szeretnék mondani. Itt nagyon szeretek élni, bár elég gyakran kimegyek édesapámhoz,és a nagymamámhoz aludni. Anyukámék elváltak. (erről szerintem nyitok még egy modult,vagy valami) Apukámnak is és anyukámnak is van "szerelme". Apcinak lassan fél éve,anycinak már biztos,hogy két éve. Szőke hajam van , és zöld szemem. Nagyon vékony alkatom van, szinte anorexiás. Se seggem,se mellem. Bár ez még változhat. Baráti társaságban,vagy bárhol,ahol nem a család vesz körül(nem tudom ez miért van,de ők nagyon lehúznak),mosolygok. És ezt a családom nem tudja,azt hiszik,ilyen búvalbaszott vagyok,de ez nagyon de nagyon nem így van. Barátaim,ismerőseim mindig azt mondják,hogy ő a Viki,aki mindig mosolyog/nevet. Nem szeretem kimutatni a rossz(!) érzéseim, addig akarom eltakarni ezeket, ameddig csak lehet. Vegyük példának a sírást. Csak akkor sírok,ha nagyon de nagyon nagy okom van rá . Utálom,ha látnak sírni,mindig az ablak felé fordulok, hogy ne lássák a nyomi fejem. Eddig csak pár óvodától ismert barátnom látott sírni. Próbálom azt mutatni az embereknek , akik látnak,hogy van önbizalmam! Néha így is van, de olykor nem így érzem. Nincs szókincsem(mikor beszélek,de néha,mikor írok is), gyorsan beszélek, de helyesírásból nagyon jó vagyok. Nehezen esek szerelembe, eddig egy emberbe voltam,ő sem viszonozta. (pedig csókolóztunk,de tudjátok,"csak barátok").